Ambivalens érzés. Az életem legfájdalmasabb perceit éltem át, mégis életem egyik (második) legszebb pillanatait. Belehalok,tuti most belehalok... Már csak ezekre a gondolatokra emlékszem,magára a fájdalomra nem.Igazából a halálos fájdalom már akkor elmúlt,mikor az abban a pillanatban édesapává vált párom a fejem mellé tette a kisfiúnkat. Gyönyörű kis csipolínó a maga 3700 grammjával és 57 cm-ével. Most már igazi családdá váltunk. Az igazság az,hogy ez az állapot volt aznap a legnyugodtabb.Hogy miért, most megosztom veletek.
2014.01.23-án reggel 8:30-ra voltam beírva NST-re.Ultrahangon már 01.09. óta nem voltam,azt mondták, most már csak vészhelyzet esetén csinálnak ilyen vizsgálatot.
Időben oda értem,bejelentkeztem a kartonozóban vizsgálatra. A nőgyógyászaton csak egy hölgy tartózkodott,kért,hogy legyek türelemmel,rögtön jönnek a többiek is. Aztán az egyik asszisztens behívott a vizsgálóba és miután szabaddá tettem a hasam a ruháktól,rám tette a tappancsokat és már kezdődött is a vizsgálat.Ezt úgy kell elképzelni,hogy fekszel egy ágyon és egy diagnosztikai műszer-mint egy földrengés jelző-rögzíti a baba minden rezdülését és egy papírcsíkra kisebb nagyobb dombocskákat rajzol a mérés eredményétől függően.Aki többet akar erről tudni annak GOOGLE. :D.A kismamának semmi más dolga nincs,mint kivárni a vizsgálat végét.
Az asszisztens hölgy gyorsan főzött mellettem egy kávét és a társaival együtt elhagyta a vizsgálót.Egyedül maradtam. Vártam és figyeltem a gépből kijövő hangokat.Jó ideig nem is történt semmi. Reggel én is bevertem egy kávét,hogy a babám intenzívebb mocorgást produkáljon,nem sok sikerrel.Haláli nyugalomban feküdtük végig a 25 percet,az én kincsem totál nyuggerben aluszkált a pocakomban. Haláli...Elég morbid kifejezés a folytatást illetően. Ugyanis ekkor történt valami ijesztő,amit soha életemben nem fogok elfelejteni.A gép-ami eddig a baba életjeleit figyelte-egyszer csak elhallgatott....és csak azt az egyenletes,fülsiketítő egyhangú sípolást lehetett hallani.Na ekkor besietett 2 hölgy,az egyik az orrom alá tett valamit,amiből oxigén jött,a másik el kezdte nézni az NST -gépet. Oldalamra fordítottak,mozgattak és győzködtek,hogy semmi baj,ez máskor is előfordult már.Biztosan én lettem rosszul,szívjam csak az oxigént.DEHÁT NEKEM SEMMI BAJOM NEM VOLT....Bizonygattam,hogy az ég egy adta világon nem fáj semmim,nem zsibbadok és tudtommal a gép nem az én "hogyvoltomat"vizsgálja,úgyhogy kérem világosítsanak fel,mi történt.VENA KAVA INFECTIO...Szerintük ez a probléma adódott.A gépnél lévő hölgy-mikor a mozgatás hatására újra pittyegő és nem egyenletes hangot adott-idegesen letépte az eredményt a műszerről,fogott egy ollót és levágta a rossz eredményt az eddigi mérésről.Hát nem lettem nyugodtabb,mindezt előttem tette..
Kiakadva mondta a másiknak,hogy kint vár a következő kismama és miért volt szükség ennyi vizsgálatra..Nem kell ennyi-mondta,ezért vágta le a végét és kidobta a kukába,a jó részt vitte csak be a doktornak.Ekkor én már kellőképpen be voltam tojva.Nem győztek meg róla,hogy minden rendben volna.Mikor ismét magamra hagytak,hogy öltözzek fel,leszálltam az ágyról és kikukáztam azt a papírt,amin a problémás mérés volt.
Ezek után kértem,hogy engedjenek be az orvoshoz vagy délután írjanak be uh-ra .Közölték,hogy a doki rendelési ideje tele van, uh-ra meg nem úgy működik az ,hogy csak úgy beírnak...Majd jövő héten menjek vissza NST-re. Hát haza jöttem,zsebemben a kikukázott eredménnyel.
Ezek után nem hagyott nyugodni a dolog,felhívtam a védőnőnket,kértem ,nézzen rá erre az eredményre.Ekkor már 11:30 volt. Jött a védőnő,elmondtam neki,mi történt ,ő rögtön levitt a rendelőjükbe és szívhangot nézett a babánál. Ekkor már elég erős volt a jel,de mondta,hogy a helyemben ő mindenképpen elmenne orvoshoz. A másik védőnő,mikor meglátta az NST-t azt mondta,ő bizony egyből kórházba menne...
Csütörtök lévén a Huan doki a városban rendelt. Mire összeszedtem a cókmókomat ,felhívtam,tud-e fogadni, éppen fél 5 lett.Őrült hosszú 2 óra következett. Már mentünk is.Ő is megnézte a papírt és döbbenve hallgatta,mi történt délelőtt a rendelőben.Azt mondta,ha ez az eredmény a kórházban lett volna,azonnali császármetszésre küldött volna.....Megnézett UH-gal és azt mondta,a baba nyakán van a köldökzsinór.Baba nagy,pocak kicsi,hely semmi...Van áramlás,de már telefonált is a kórházba a szülőszobára és mondta,hogy 1 óra múlva fogadjanak,ha lehet,mert kóros NST- eredményem van..
Azt is mondta,hogy minősíthetetlen ,ami az Sztk-ban történt.Sírva jöttem haza.
Nem sokat teketóriáztunk,összeszedtem a "felszerelést" és nem egész egy óra múlva Szekszárdon voltunk.
Aztán vártunk..................és itt most éppen 3 órányi pontot helyezhetnék el.
Addig tartott,míg felvették az adatokat és felhelyezték a szülőszobánál lévő helységben az NST-t.
Nem volt tuti,hogy aznap meglesz a baba.Én már azt sem bántam volna,ha 8 évvel előbb jön...ha értitek mire gondolok.
A vizsgálatot befejezték és bekísértek egy szobába,hogy ott töltsem az éjszakát.
DEJAVÚ ....Felültem az ágyra és....hoppá..... magzatvíz...Mondanom sem kell,nem voltam benne biztos,hogy ez az...Pucolás a vécére...Na ez enyhe túlzás...vánszorgás a vécére. :)
És akkor már biztos voltam benne: jön a tuti!!!!
Felhívtam a kispapát ,hogy jobb,ha megindul,mert hamarosan apukává válik.
Mire megkaptam a magamét a nővérektől-mint beöntés és egyebek,már ott is volt.Azt gondoltam,nem telt el 20 perc,de mint utólag kiderült: a folyamat,amit én 20 percnek tudtam be,az legalább egy óra volt.
Mondjuk olyan nagyon gondolkodni nem tudtam,néha szerintem delírium közelében voltam.
Magáról a szülésről nem egyformán nyilatkozunk,mindenki másképp élte meg.
Mondanom sem kell,hogy a Józsi szerint minden rendben ment,nem volt vészes,sőt:ő élvezte a helyzetet...
Én nem így emlékszem.
Kezdjük ott,hogy szívtam egy óriásit a gázból,amitől el is kábultam szám szerint kétszer.
Aztán már csak szívtam volna,de elfogyott.....
Az istenért le nem vettem az arcomról...tompította azokat a még számomra is meghatározhatatlan hangokat,amik elhagyták a torkomat.
Jött a szerelő bácsi,hogy majd kicseréli az üres palackot-amin jelen esetben az életem múlott-vagyis én így éltem meg-,miközben haláli jókat beszélgetett ott a bábával....
Megkértem,hogy ha lehet szedje magát,mert kurvára nem fájdalommentes ez a pillanat...
Nem nagyon akartak komolyan venni.Ezt abból gondolom,hogy az orvos és a Józsi a fejem felett megbeszélték,hogy senki ne aggódjon,totál be vagyok szívva és nem érzek semmit.
Próbáltam mondani,hogy ez nem egészem így van srácok,de nem nagyon jutottak el idáig....
Az orvos megkért,hogy akkor most aztán adjak bele anyait-apait,de akkor az én erőm már a lecsóban volt...Apukának lett volna a feladata,hogy fogja a lábam,de mondanom sem kell,hogy az évek során "összetáncikázott" izomcsoport a lábamban önálló életet élt. Engem ebben a pillanatban egy hadsereg sem tudott volna lefogni.
Apa birkózott a lábammal, a szülész a hasamba könyökölt....én meg szerintem meghaltam...Aztán mondták,hogy semmi pánik,készen vagyunk.
MEGSZÜLETETT PÁL BEMJÁMIN SÁNDOR. 2014.01.24. 04:05;3700GR,54CM
Hurrá!!! Apuci kiment a bébivel mosakodni,nekem pedig maradt a feladat,hogy megküzdjem a méhlepénnyel.
Aztán jött a fércelés!...És vártam.Egyszer csak visszahozták a babát és mondták,hogy most már váltásig nem bolygatnak. ott feküdtem a szülőszobán,ölemben a kisbabámmal és vártam,hogy visszajöjjön az apuci.
De nem jött. A nővér elfelejtett szólni,hogy visszajöhet ő is.Így haza vette az irányt.
Mire elindultak akkora hó lepte be az utakat,hogy alig tudtak haladni.
Lekiabáltam az égből a havat!!!Vagy a Beni hozta???
De az is lehet,hogy az angyalkák odafentről csillámport szórtak ránk!
Minden esetre most már 4 főre duzzadt kis családunk!
Szülnék-e még??? Azóta megünnepeltük az első szülinapot,de az én hátsóm még mindig fáj....Hát nem tudom...
Természetesen,mi OTP Szép kártyával egyenlítenénk ki a helyben fizetendő számlát..Mit ad isten:...vagy inkább mit nem:
Nem gondoltam volna,hogy ilyen bibi fog csúszni a tervbe..
