Fiatal s vén vagyok egyszerre,
Bölcs és legalább annyira bolond
Nem törődöm semmivel, mégis minden érdekel
Anya vagyok és úgyszintén Apa
Felnőtt és gügyögő gyerek
Egy szeméttel tele zsák
Melybe néhány gyöngyszem is került.
Egy nemzet fia a sok közül
A legnagyobb vagyok és a legkisebb
A széllel távozom, megrázom ősz fürtjeimet
a kelő nap felé
Húsomat a férgekre bízom
Hadd hizlalja őket tovább
Váljon csak teljesen porrá, amelyből friss
fű sarjad.
Ha látni akarsz nézz néha a csizmád alá.
Nem fogod tudni, hogy ki vagyok
és mire gondolok, mégis érezni fogod
a jelenlétemet, mely körülvesz és átad
mindent.
Ha mégsem találnál, ne add fel korán,
Ha itt nem vagyok, majd máshol megtalálsz
Ígérem megvárlak valahol.
Ajándékba csak a szánalmat adják, az irigységet neked magadnak kell kiharcolnod.
Moldova György
" Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz! "
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése