| |||
| |||
| |||
| <><>|||
| |||
| |||
| |||
| |||
| |||
|
3119 oldalt néztetek meg idáig.
Fanny kérte tőlem , hogy nagyon ne teregessem ki a szennyest!:)
Ezt ezután figyelembe véve fogok írni.
Sajátos stílusom, idióta megjegyzéseim persze ezután is lesznek és ha kihoznak a béketűrésből,hát azt ugyanúgy le fogom írni.
Csak azért, hogy szenilis koromban felolvastassam az életem!:)
Feltéve, ha emlékszem majd arra, hogy valaha blogot vezettem:):):)
Nem minden fenékig bableves!:)
Igazán köszönöm Nektek, hogy érdeklődtök az életünk, a mindennapjaink iránt,nagyon megtisztelő!
Úgy látom vannak újabb követők is különböző országokból!
Üdvözöllek Benneteket és a "régi" olvasókat is !:)
ÉS AKKOR KALANDRA FEL!Ma munka után a kiscsibével elmegyünk a SPAR-ba matrica gyűjtő albumot venni, hogy végre ne szana és széjjel legyenek a matricái!
Na persze vásárolunk is , hiszen holnap Fancsi baba kirándulni megy Budapestre az osztályával.
Megnézik a Csodák Palotáját a Tropicáriumot és még ...mit tudom én!
A lényeg, hogy biztosan nagyon fog neki tetszeni. A Csodák Vityillóját egy kicsit irigylem tőle,már régóta szerettem volna elmenni, de Bp. nem tartozik a kedvenc városaim közé közlekedés szempontjából...
A Tropiban már voltunk családostól, dehát kinek ne tetszene újra és újra a cápafütty a vízben:):):)
Rája simi is van, tuti kipróbálja!:)
Ez a történet szebbik része....
Azért van itt is valami ami kétoldalú számomra.
Van két fiú a csoportban akiket nem visznek el, nem vállalják értük a felelősséget.
Érdekes dolog ez.
Az egyik gyereket ismerem, az tényleg állat, gondolom a másikkal sem lehet bírni,de...
11-12 éves gyerek már most megtapasztalja, hogy a közösség kizárja magából, mit várnak később tőlük??
Én nem vagyok pedagógus-*igen , lehet mondani, hogy akkor mit ugatok,- de én azért csak adtam volna egy lehetőséget ezeknek a gyerekeknek azzal, hogy nyitok feléjük.
Annak idején, mikor a Fanny még karonülő sem volt, napi 2-3 órát töltöttem gyerekekkel a város több iskolájában és óvodájában.
Megadatott az a lehetőség, hogy népitáncot taníthattam különböző korú fiataloknak, gyerekeknek.
Egy történet:
3.osztályos roma kislány, tele haraggal,daccal. Az osztályfőnöke éppen előttem rángatta meg a ruhájánál fogva, mert nem engedelmeskedett, lassabban öltözött(nem öltözött)át az órára.
Mikor ezt láttam, órán különösen szépen , halkan beszéltem vele, lementem a szintjére,szinte el is felejtette, hogy egy óraadóval áll szemben. Első órán összeismerkedtem a kisdiákokkal, majd a többi órát a következő képpen tartottam:
Ha az első 25-30 percben mindenki megpróbál a maga szintjén -odafigyelve a magatartásra is- teljesíteni, az óra további részét játékkal töltjük.
Mikor láttam,mi az ami leköti,amit ügyesen csinál: megkértem mutassa be a többieknek is.
Még életemben nem láttam olyan büszkeségtől csillogó szempárt, mint akkor,ott.
Végre megdícsérték,végre nem "bántották".
Következő óra előtt megint vele volt a baj.Ismét nem volt átöltözve.Az osztályfőnöke elutasítóan, megalázóan beszélt vele,mondanom sem kell, ugyanolyan stílusban kapta a választ, ahogy kérdőre vonta a gyereket.
Iskola után elmentem a családjához.
Láttam már rendezetlen udvart, kicsi "házat"...Ez még annál is szörnyűbb volt.
OSB lapokból összeállított 10-15 nm.-es szoba?,lavor az udvaron..
Megpróbáltam beszélni a szülőkkel, hogy ne hanyagolják el ezt a "kincset", de .....na mindegy.
Ez hosszú. A lényeg, hogy a kislány nem dacból nem öltözött át.Nem volt neki mibe átöltözni.Testnevelés felszerelése nem volt.
És el kell, hogy mondjam, soha nem éreztem rajta, hogy mosdatlan lenne vagy koszos..
Szerintem egyetlen volt a családban, aki minden nap tisztálkodott.
Elmondtam, hogy nagyon ügyes gyermek,segítsék, hogy ne kallódjon el.
Meg kell,hogy mondjam, hálát adok a jó istennek, hogy jó helyre születtem...
NA...
Minden rendben ment,többé semmi gondom nem volt a kislánnyal sem.
Kezes bárányként viselkedett az órán, pedig csak egy kis figyelmet kapott.
Én bevezetném, hogy ilyenkor nem itthon hagynám ezeket a "renitens" gyerekeket, hanem egy iskolai pszichológus segítségét igénybe véve, a társadalomba való szoktatás igényével vinném magammal.Vagy csak éppen nem adnám fel és visszaterelném őket vagy legalább is megpróbálnám vissza terelni őket az általamnak vélt helyes irányba.
Biztos vagyok benne, meghálálná az a gyerek-mert akár mennyire is szembeszálló ,rossz magaviseletű-mégiscsak egy gyerekről van szó, aki még képes arra, hogy meglássa a szépséget mindenben.
Tuti oka van, hogy itthon hagyják őket, de az is biztos, hogy nekik ez egy életre való "rossz" élmény lesz, ami meg is fogja magát bosszulni.
Mindegyik nehéz sorsú kölyök, a szülők nincsenek jelen az életükben. Mégis kinek kellene egy kicsit jobban odafigyelni,istápolni Őket, ha nem a pedagógusoknak?
Tudom, ez nem egy Nevelőintézet,,,,,,de mégis az!
Azért van itt is valami ami kétoldalú számomra.
Van két fiú a csoportban akiket nem visznek el, nem vállalják értük a felelősséget.
Érdekes dolog ez.
Az egyik gyereket ismerem, az tényleg állat, gondolom a másikkal sem lehet bírni,de...
11-12 éves gyerek már most megtapasztalja, hogy a közösség kizárja magából, mit várnak később tőlük??
Én nem vagyok pedagógus-*igen , lehet mondani, hogy akkor mit ugatok,- de én azért csak adtam volna egy lehetőséget ezeknek a gyerekeknek azzal, hogy nyitok feléjük.
Annak idején, mikor a Fanny még karonülő sem volt, napi 2-3 órát töltöttem gyerekekkel a város több iskolájában és óvodájában.
Megadatott az a lehetőség, hogy népitáncot taníthattam különböző korú fiataloknak, gyerekeknek.
Egy történet:
3.osztályos roma kislány, tele haraggal,daccal. Az osztályfőnöke éppen előttem rángatta meg a ruhájánál fogva, mert nem engedelmeskedett, lassabban öltözött(nem öltözött)át az órára.
Mikor ezt láttam, órán különösen szépen , halkan beszéltem vele, lementem a szintjére,szinte el is felejtette, hogy egy óraadóval áll szemben. Első órán összeismerkedtem a kisdiákokkal, majd a többi órát a következő képpen tartottam:
Ha az első 25-30 percben mindenki megpróbál a maga szintjén -odafigyelve a magatartásra is- teljesíteni, az óra további részét játékkal töltjük.
Mikor láttam,mi az ami leköti,amit ügyesen csinál: megkértem mutassa be a többieknek is.
Még életemben nem láttam olyan büszkeségtől csillogó szempárt, mint akkor,ott.
Végre megdícsérték,végre nem "bántották".
Következő óra előtt megint vele volt a baj.Ismét nem volt átöltözve.Az osztályfőnöke elutasítóan, megalázóan beszélt vele,mondanom sem kell, ugyanolyan stílusban kapta a választ, ahogy kérdőre vonta a gyereket.
Iskola után elmentem a családjához.
Láttam már rendezetlen udvart, kicsi "házat"...Ez még annál is szörnyűbb volt.
OSB lapokból összeállított 10-15 nm.-es szoba?,lavor az udvaron..
Megpróbáltam beszélni a szülőkkel, hogy ne hanyagolják el ezt a "kincset", de .....na mindegy.
Ez hosszú. A lényeg, hogy a kislány nem dacból nem öltözött át.Nem volt neki mibe átöltözni.Testnevelés felszerelése nem volt.
És el kell, hogy mondjam, soha nem éreztem rajta, hogy mosdatlan lenne vagy koszos..
Szerintem egyetlen volt a családban, aki minden nap tisztálkodott.
Elmondtam, hogy nagyon ügyes gyermek,segítsék, hogy ne kallódjon el.
Meg kell,hogy mondjam, hálát adok a jó istennek, hogy jó helyre születtem...
NA...
Minden rendben ment,többé semmi gondom nem volt a kislánnyal sem.
Kezes bárányként viselkedett az órán, pedig csak egy kis figyelmet kapott.
Én bevezetném, hogy ilyenkor nem itthon hagynám ezeket a "renitens" gyerekeket, hanem egy iskolai pszichológus segítségét igénybe véve, a társadalomba való szoktatás igényével vinném magammal.Vagy csak éppen nem adnám fel és visszaterelném őket vagy legalább is megpróbálnám vissza terelni őket az általamnak vélt helyes irányba.
Biztos vagyok benne, meghálálná az a gyerek-mert akár mennyire is szembeszálló ,rossz magaviseletű-mégiscsak egy gyerekről van szó, aki még képes arra, hogy meglássa a szépséget mindenben.
Tuti oka van, hogy itthon hagyják őket, de az is biztos, hogy nekik ez egy életre való "rossz" élmény lesz, ami meg is fogja magát bosszulni.
Mindegyik nehéz sorsú kölyök, a szülők nincsenek jelen az életükben. Mégis kinek kellene egy kicsit jobban odafigyelni,istápolni Őket, ha nem a pedagógusoknak?
Tudom, ez nem egy Nevelőintézet,,,,,,de mégis az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése