Ma sírva ébredtem....

Nagyon rosszul keltem ma. Elkezdtem csak úgy sírni...Már napok óta kettős érzés van bennem.
Egyszer kicsattanok az örömtől, aztán meg egyik pillanatról a másikra örjöngeni tudnék, vagy éppen sírni.
Néha a kedvem is komor. Ez depresszió?? Vagy csak egyszerűen kezd lemerülni az elemem..
Agyilag is tompa vagyok sokszor, néha felesleges vitákba megyek bele.(EZ NEM VONATKOZIK A 200FT-OS "BARÁTOMRA").
Sokszor egyszerűen csak elegem van.Úgy érzem egyre lejjebb csúszok lelkileg.
Pedig most lenne minek örülni:
Van egy okos kislányunk, kiegyensúlyozott párkapcsolatunk, munkahely,ház, autó, motor,van hová pihenni mehetünk,nem utolsó sorban családunk....
ÉS ÉN MEGBIRKULTAM...

Remélem nem tart sokáig ez az állapot,mert ha nem látom az a sok jót ami körülvesz....hát akkor megette a fene az egészet.Pedig látom és értékelem, csak éppen...nem tudom leírni azt az érzést.
Néha várnék egy kis visszaigazolást valakitől, hogy jól teszem, amit teszek...Hogy nem vagyok "egyedül".
Pedig nem vagyok egyedül...Nem irigylem a Belest sem. Én sem tudom magam kezelni, Ő hogy is tudna..
Inkább nem szól, elvonul, hagy..
Pedig néha jobb lenne, ha nem hagyna. Ha csak úgy beszélgetne velem ilyenkor..vagy beszélgetni sem kellene.Csak szakítana ki a megszokott monoton napokból. Ha csak a Duna-partig mennénk és egy kicsit ülnénk csendben. Vagy sétálnánk egyet a városban.Vagy az Ürge-mezőn ...vagy mind1..
És ez nem pénz kérdés....
BIRKA VAGYOK ÉS SZERINTEM DEPRESSZIÓS.:(:(:(:(

KI TUDJA A MEGOLDÁST? ÁRULJA EL NEKEM....

De ma sincs megállás.

Rengeteg munka áll előttem. Úgyhogy neki is fogok. Szerintem ma haza se megyik a papírrengeteg mellöl.

Azért azt még halkan megjegyezném, már lassan 3 hetes lesz Adél baba és még mindig nem jutottunk el hozzá. Szomorú vagyok ez miatt is. Pedig már noszogatom ezt a Tökfej Józsefet,hogy induljon meg az unokahugit megnézni..Én már a kórházba is beköltöztem volna:(