Szemed- idegen lett és kezed legyintett.
Ma már nem szempont a ma
Ama távoli utak hideg ígérete.
s ismeretlen ismerős lett fontos!
S egyre csak szorítod már kezem
Védekeznem vétek.
S helyem ,remélni vélt otthonom- nincsen.
Ahogy kincsem se volt.rég szétosztatott.
Csak a gúnyolódó foltok gyűltek rajta
Akár a vádpontok- holmi ítéletben.
S így ketten mi idegenek lettünk.
S minden amit tettünk Egymásért., így értelmetlen maradt.
( azok a szemek ) próbálkozz, hátha sikerül.
Ha majd a biológiai ritmusod a régi lesz és felfogod,hogy mit tettél
jusson eszedbe a családod akiket semmibe vettél!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése